A tudomány csodája – ismerd meg a lombikprogram történetét!

A Fertility.hu magazinban egy teljes rovatot szánunk az in vitro fertilizációnak (további cikkeinkért keresd az Élet Labort), hisz ez az eljárás számtalan párnak segített megélni életük várva várt csodáját, a kisbaba érkezését.

Csapatunk gyógytornász szakértője és a Semmelweis Egyetem doktori képzésének hallgatója, Kovács Barbara Petra átfogó olvasnivalót hozott neked az IVF kezdeti kísérleteitől kezdve, az első lombikbébin át az eljárás magyarországi fogadtatásáig.

Mélyülj el a lombikprogram lebilincselő történetében!

A kezdetektől az első lombikbébiig

 

1878-ban Bécsben megtörténnek az első kísérletek emlősök petesejtjeinek megtermékenyítésére, viszont egészen 1944-ig kellett várni arra a tudományos áttörésre, hogy sikerüljön az első humán petesejt megtermékenyítése.

A két bostoni tudós, Rock és Menkin a Science folyóiratban közölte le közös munkájukat 1944-ben, In Vitro Fertilization and Cleavage of Human Ovarian Eggs címmel. 1963-ban Robert G. Edwards vizsgálatokat kezdett emberi petesejteken, 2 évvel később pedig megjelent első publikációja a humán petesejtek éréséről, melyben leírta, hogy a beadást követően 37 órával következik be az ovuláció.

Időközben 1964-ben Gononi nevéhez fűződik a gonadotropin hormon kivonása (tüszőérést serkentő) női menopauzális vizeletből, ami forradalmasította a hormonális kezeléseket.

1973 hatalmas áttörést jelentett, ugyanis Ausztráliában megtörtént az első sikeres humán IVF-ET, – Kretscher nevéhez fűződően –, de a terhesség csupán rövid ideig tartott.

1978-ban Edwards és Steptoe kitartó munkájának köszönhetően megszületik a világ első IVF babája Angliában, Louisa Brown: az újszülött, aki mesterséges megtermékenyítés (IVF) során fogant és született meg.

 

Az IVF úttörői a vágyott termékenység szolgálatában

Napjainkig már több millió lombikbaba látta meg a napvilágot, és hála a tudomány fejlődésének, az üresen álló bölcsőkben már ott is felsírhatnak a kisbabák, ahol korábban nem adatott meg a gyermekáldás öröme.

A XX. század legfigyelemreméltóbb orvosi áttörései között méltatták ezt az asszisztált reproduktív eljárást, aminek kidolgozásáért 2010-ben élettani és orvosi Nobel-díjjal jutalmazták Robert G. Edwards angol biológust. Nőgyógyász kollégájával, Dr. Patrick Steptoe-val közösen dolgozták ki ezt a meddőség kezelési eljárást, ami több millió kisbaba születését tette lehetővé olyan nők számára, akiknek „megfoganni gyönyörben” nem volt lehetőségük. Ők alapították meg a világ egyik első IVF központját, a cambridge-i Bourn Hall Klinikát.

Az emberi reprodukciós technológia fejlődése számos aggodalmat vetett fel, ugyanis úgy vélték, hogy az emberi fogantatás misztériumába való természetellenes beavatkozás felborítja az erkölcsi rendet.

Kezdetben komoly felháborodással, majd az „istenjátszás” vádjával kellett szembenéznie a két tudósnak, és csak jóval később jutottak el az őket bírálók a gyógyító technológia elfogadásáig. Etikai és vallási okok miatt sok ellentétbe ütköztek pályafutásuk alatt, de töretlen elszántságuknak és hitüknek köszönhetően sikerült elcsendesíteni a vitákat. Ők maguk is komoly részt vállaltak az etikai aggályok megoldásában.

 

Az IVF fogadtatása Magyarországon

Hogy mennyire sikerült elcsendesíteni a vitákat a lombikprogram körül Magyarországon?

2017. augusztus 20-i szentbeszédében Veress András katolikus püspök „hadat üzent” a lombikprogramnak. Állásfoglalásában kifejtette, hogy a Katolikus Egyház egyértelműen az élet védelme mellett teszi le a voksát, ahogy azt a mai orvostudomány tartja, a fogantatás pillanatától a természetes befejeződéséig.

A lombikprogram alapvető problémája az, hogy nem a férfi és a nő természetes intim kapcsolatában fogan meg az új élet, valamint “plusz életek” is megfogannak mesterséges, laboratóriumi körülmények között, a be nem ültetett embriókat pedig lefagyasztják vagy elpusztítják.

A mesterséges megtermékenyítés nem elfogadható a Katolikus Egyház számára, és a győri megyéspüspök szerint ez egy „bűnös tevékenység” a benne résztvevő anyák, apák, és az abban segédkező orvosok számára is.

Dr. Kőrösi Tamás, forrás: a Kisalföld című lap

A hazai orvos szakma sokáig némán hallgatott. A győri püspök állásfoglalására a Kisalföld című lapban Dr. Kőrösi Tamás, a volt győri Kaáli Intézet orvosigazgatója nyílt levélben így reagált:

„Nem pusztítunk el semmit, ezt egyszer s mindenkorra tudomásul kellene venni az ellenzőknek: minden idegszálunkkal az életre koncentrálunk. Nem játszunk Istent: nem, nem, soha! Ellenben sokszor érezzük a Teremtő leheletét az arcunkon, bátorító kezét a vállunkon."

Nyílt levélében a nemzetközileg is elismert meddőségi specialista továbbá így fogalmazott:

„A megszületett gyermekek döntő többsége, akiket a szülők Isten ajándékának és az isteni gondviselés bekövetkezett csodájának tekintenek, meg vannak keresztelve, hívő emberek lettek, vagy hitem szerint azzá fognak válni. Kevés kivétellel, mind a több tízezren. Ez a nyáj vajon miért nem kell az egyháznak?"

- írta. Jogosan veti fel levelében a lombik specialista a következő kérdést: vajon Veres püspök úr kijelentései alapján meg kellene tagadni az oki kezelést a pároktól a gyógyításra felesküdött orvosoknak?

Három évvel később Kőrösi doktor elvesztette élete legnagyobb „csatáját” és itt hagyta a földi létet. A temetésén olyan fényesen sütött a nap, mintha ott, akkor megnyílt volna számára a mennyország kapuja, miközben a pannonhalmi főapát szavai búcsúztatták és kísérték őt utolsó útjára. Kézzelfogható volt a felé áramló mérhetetlen szeretet, hála és köszönet a családja, a kollégái, a bencés diáktársai és azon családok felől, akik neki köszönhetik gyermekük életét, megszületését. Itt nem voltak kérdések, kétségek, támadások, viták.

 

Lombikprogram előtt állsz pároddal? Tudjuk, hogy az izgalom mellett a végeláthatatlan kételyek sorával is meg kell küzdenetek. Szeretnénk biztosítani arról, hogy mi veletek vagyunk az úton – kérdés esetén keress minket bizalommal!