Női termékenységi praktikák és terápiák az elmúlt évezredekben: Elképzelések és titkok, amelyek a női test működését övezték
- Kovács Barbara Petra
- Jul 20
- 6 min read
Updated: 2 days ago
A termékenység első szimbólumai az őskorban
A termékenységgel kapcsolatos emlékeink közül a legelsők feltételezhetően a prehistorikus korból, az úgynevezett Gravetti kultúrából ránk maradt Vénusz szobrok lehetnek. A több száz megtalált szoborból talán mindenki számára a legismertebb a Willendorfi Vénusz homokkőből készült női alakot formáló szobra, amelyet egy magyar régész, Szombathy József talált meg 1908-ban az ausztriai Willendorf közelében. Bár keveset tudni a szobrocska pontos eredetéről, készítési módjáról és jelentőségéről, de a megformálás, a nőiesség, a női mellek, a vénuszdomb és a gömbölyded has-fenék kihangsúlyozása a termékenységgel való erős kapcsolatra utalhat.
Ősi termékenységi rítusok és a meddőség „bűne”
A legtöbb ókori civilizációban létezett egy ősi gyógyítási gyakorlat, mely vallási ünnepekhez kapcsolódva mágikus szertartások keretében varázslatokat, imákat, ráolvasásokat alkalmazott a kívánt cél elérésének érdekében. Nem volt ez másképp a termékenységi rítusoknál sem. Külön istennője volt a gyermek után vágyakozó nőknek is, és ezen istennőknek termékenységi rítusokkal, táncokkal, ajándékokkal vagy áldozatokkal próbáltak kedveskedni. Hitték, hogy minden bajt, betegséget természetfeletti erő okoz, így ennek „orvoslása” is ezen erők – istenek, démonok - által lehetséges.
A terméketlenséget évezredekig a nők „hibájának” tartották, ők voltak a felelősek a vágyott gyermekáldás elmaradásáért. Anatómiai tudás híján a fertilitási problémákat kezdetben Isten büntetésének vagy valami korábban elkövetett bűn következményének tekintették. Számos kultúrában járt együtt a meddőség a szégyennel, megaláztatással és akár bántalmazással is. Példaként említhetjük, hogy az ószövetségi korban a meddő nő társadalmi megítélése közvetlenül a leprások után következett.
Ősi termékenységi rítusok és a meddőség „bűne”
A legtöbb ókori civilizációban létezett egy ősi gyógyítási gyakorlat, mely vallási ünnepekhez kapcsolódva mágikus szertartások keretében varázslatokat, imákat, ráolvasásokat alkalmazott a kívánt cél elérésének érdekében. Nem volt ez másképp a termékenységi rítusoknál sem. Külön istennője volt a gyermek után vágyakozó nőknek is, és ezen istennőknek termékenységi rítusokkal, táncokkal, ajándékokkal vagy áldozatokkal próbáltak kedveskedni. Hitték, hogy minden bajt, betegséget természetfeletti erő okoz, így ennek „orvoslása” is ezen erők – istenek, démonok - által lehetséges.
A terméketlenséget évezredekig a nők „hibájának” tartották, ők voltak a felelősek a vágyott gyermekáldás elmaradásáért. Anatómiai tudás híján a fertilitási problémákat kezdetben Isten büntetésének vagy valami korábban elkövetett bűn következményének tekintették. Számos kultúrában járt együtt a meddőség a szégyennel, megaláztatással és akár bántalmazással is. Példaként említhetjük, hogy az ószövetségi korban a meddő nő társadalmi megítélése közvetlenül a leprások után következett.
A meddőség első írott emlékei Mezopotámiából
Első írott emlékünk a meddőségről egy közel 4000 éves asszír agyagtáblán olvasható, amelyet az Isztambuli Régészeti Múzeumban őriznek. Az ókori mezopotámiai házassági szerződést rögzítő ékírásos tábla arról szól, hogy a meddőségi problémák egyik megoldási lehetősége a béranyaság.
Ókori Egyiptom: a Kahun papirusz nőgyógyászati tanácsai
A termékenység és a testmozgás közötti gyógyító kapcsolatról szóló első írásos bizonyíték az ókori egyiptomi orvoslásból ránk maradt Kahun nőgyógyászati papíruszon (kb. i.e. 1825) olvasható. Ez a londoni University College-ban (UCL) található orvosi papirusz termékenységgel, terhességgel, fogamzásgátlással, szüléssel és nőgyógyászati betegségekkel kapcsolatos problémákkal, valamint azok kezelési lehetőségeivel foglalkozik 34 bekezdésen keresztül. A fertilitás növelésére már abban az időben is étrendi tanácsokat és termékenységet fokozó mozdulatokat javasoltak.
Forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/ab/PKahun_LV2.jpg
A Kahun papiruszon számos megdöbbentő módszerről olvashatunk, amelyeket a nő termékenységének vagy terméketlenségének detektálására használtak. Ilyen „megbízható” eljárás volt például az, amikor a gyermekre vágyó nőt ráültették egy gyümölccsel és datolyával kevert, sörben áztatott földkupacra, és ha a nő elhányta magát üldögélés közben, akkor azt gondolták, hogy termékeny.
A meddőség Indiában: Siva és a Káma Szútra titkai
Utazzunk tovább egészen az ókori Indiáig!
A szexualitás, a termékenység témája az ókori Indiában is szerves részét képezte az életnek, a mindennapoknak. A termékenység istenük maga Siva volt, akinek jelképe a linga, azaz a hímvessző – ezzel a kifejezéssel a Káma Szútrában is gyakran találkozik az olvasó. A gyermekáldásért imádkozó indiai nők a Siva tiszteletére emelt templomokban feldíszítették és vajjal kenegettéka hatalmas linga szobrokat.
A legrégebbi szanszkrit mű, a Kama Sutra nem csupán egy „szex tankönyv”, hanem maga a szerelem művészete írásban, képekben megfogalmazva a III. századból. A mű szerint a szexuális érintkezés lényege a nő hozzásegítése a minél tökéletesebb boldogság eléréséhez. Ez a mű azt is leírja, hogy csakis orgazmus, gyönyör átélése mellett történhet meg a nő megfoganása, tehát megfoganni gyönyör nélkül lehetetlen. Ez a titkos ókori indiai recept a sikeres fogantatáshoz.
Az ókori Görögország: Hippokratész és a tudományos megközelítés
Az ókori egyiptomi és görög társadalomban egyértelműen betegségnek tartották a fogamzó-képtelenséget, azaz a meddőséget. Az időszámításunk előtti. VI.-V. században a görögök voltak azok, akik először próbálták a természet jelenségeinek megértését, magyarázatát racionális, tudományos alapokra helyezni az istenek belekeverése nélkül. Így jött létre a „tudományos” medicina, mely első és talán leghíresebb képviselője maga Hippokratész volt (Kr.e.460-377). Ő volt az első orvos, aki az elmaradt gyermekáldás okát már a férfiakban is kereste.
A Hippokratész tanait tartalmazó dokumentumokat (Corpus Hippocraticum) feltételezhetően Herophilos és tanítványai állították össze az alexandriai könyvtárban, a Museionban. A „múzsák csarnokának” hányattatott sorsa, leégése, megrongálódása, majd pusztulása ellenére számos orvosi dokumentum maradt ránk ebből a korból, melynek nagy része nőgyógyászati témákkal foglalkozik. Ebből is látható, hogy a kor gyógyítói kiemelt figyelemmel foglalkoztak a szebbik nem reproduktív szerveinek egészségével.
A négy testnedv elmélete és a meddőség
A híres ókori görög orvos nevéhez kötődik a négy testnedv elmélete is, mely nedvek egyensúlya különösen fontos a női fogamzóképességre nézve is. Hippokratész feltételezései szerint létezett a sárga és fekete epe, a vér, valamint a nyák. Ezen testnedvek mennyisége és egyensúlya határozza meg az ember testi-lelki egészségét, az egyensúly felborulása pedig megbetegedést okoz. Hippokratész volt az első abban is, hogy összefüggést fedezett fel az elhízás és a terméketlenség között. Úgy vélte, hogy az elhízás meddőséghez vezethet.
A vándorló méh elmélete: mítosz vagy valóság?
תגובות