„Ez nem egy betegség, hanem egy szindróma, amiből a betegségek alakulhatnak ki” – beszélgetés Dr. Blaskó Ervin nőgyógyász-endokrinológussal a PCOS-ről

Ma már szinte minden tizedik nőt érint: a policisztás ovárium szindrómával (PCOS) kezelt nőknek nemcsak a szindrómával járó testi változásokkal, de a diagnózist követő lelki megterheléssel is meg kell küzdeniük, ami gyakran a kontrollvesztés érzésével párosul.

Dr. Blaskó Ervin nőgyógyász-endokrinológus olyan kivételes szakember, aki az összetett kórkép átfogó ismeretében, példátlan empátiával és hozzáállással kezeli az érintett nőket.

Blaskó doktor úrral a kórképről, a hozzá kapcsolódó leggyakoribb kérdésekről és a gyermekvállalás lehetőségeiről olvashatsz egy olyan beszélgetést, ami segít megerősíteni: nem vagy egyedül az egyensúly visszaállításának útján, az irányítás pedig továbbra is a tiéd!

---

Kezdjük a legelején: milyen tünetekre figyelhetnek fel a PCOS-ben érintett nők?

A PCOS esetén legtöbben azzal fordulnak hozzánk, hogy ciklusproblémáik vannak –rendszertelen a ciklus, esetleg nagyon ritkán vagy egyáltalán nem jön meg a menstruáció. 

A másik tünetegyüttes az, hogy az érintett pattanásos, szőrszálak jelennek meg az arcán, erőteljesebb szőrzet alakul ki és érzi, hogy valami nincs rendben. Ezekre legtöbbször a környezet hívja fel egyébként a figyelmet, a család vagy akár a kozmetikus. 

A másik pedig, amikor gyermekáldást szeretnének és nem jön össze a gyermek: sokszor ekkor derül ki, hogy PCOS-ről van szó.

Elképzelhető tehát, hogy valakinél ciklust érintő eltérések és feltűnő bőrtünetek, szőrösödés nélkül is fennáll a szindróma?

Ma már tudjuk, hogy nagyon sokféle PCOS altípus van. Valakinek nincs bőrproblémája, és mégis érintett. Valakinek nincs szembetűnő alakváltozása, óramű pontosságú a ciklusa, de mégis PCOS-es. Van, akinél az ultrahangon nagyon látszik a sok kis ciszta, valakinek pedig nem. 

Itt a diagnózis felállítása 3 pillérből áll. Az egyik a tünetek: a páciens elmondja a tünetet és mi is rákérdezünk ezekre. A második az ultrahang vizsgálat során, a harmadik pedig a laborvizsgálatok, hormonvizsgálatok. Ha a három közül kettőnél eltérést találunk, akkor már PCOS-ről beszélhetünk.

A tünetek megélése és maga a diagnózis is letaglózó élmény lehet egy nő számára. Hogyan látja, miként dolgozzák fel az érintettek a szindróma jelenlétét?

Hát ez is nagyon változó. Tehát van, aki – mert nagyon sokat halottak már baráti körben, vagy a családban előfordul – könnyebben feldolgozza, és van, akire pedig sokkolóan hat, hogy ilyen nála előfordulhat. Mindig azt kell tudatosan kezelni, hogy ez nem egy betegség, hanem egy szindróma, amiből a betegségek alakulhatnak ki, amelyeket később esetleg kezelni kell. Most karbantartjuk, meg kell találnunk a megfelelő életmódot, a kezelést, ami persze egy önfegyelemmel jár, nagyon sokszor életmódváltással és minden mással.

Milyen kezelésekre van szükség egy PCOS-sel diagnosztizált nőnél?

Az alap kezelés minden páciensnél az életmódváltás, a megfelelő étkezés, testmozgás, vitaminok szedése – ez az alap. Enélkül nem ér semmit a többi kezelés, és sokszor tényleg nagyon szép eredményekkel érünk el magával az életmódváltással, az odafigyeléssel és a rendszeres kontrollal.  Minden más egyéni, és attól függ, hogy mit szeretne a páciens.

Például sokan azt mondják, hogy ők nem szeretnének semmilyen gyógyszert vagy hormonális kezelést. Ugyanakkor vannak hölgyek, akik kiszámítható ciklusra vágynak, náluk hormonális kezelés jöhet szóba, akik pedig nemcsak ezt szeretnék, hanem azt is, hogy a védekezést is megoldjuk, akkor megint személyre szabottan fogamzásgátlót is társul veszünk a kezelésben. Ha pedig gyermekáldás irányába megyünk, megint másik típusú kezelés kell szóba jöjjön. Tehát mindig személyre szabott a kezelés az adott hölgynek megfelelően, attól függően, hogy milyen típusú PCOS-es, milyenek a panaszai, tünetei. Én mindig azt mondom, hogy abba az irányba kell elmennünk, amit a hölgy szeretne, nem szabad erőltetni a dolgokat. Ő kell, hogy azt mondja, szeretne bármilyen típusú hormonális kezelést, vagy sem. Ha az érintett azt mondja, hogy ő megpróbál a többi úton menni, akkor ez az ő döntésre, mi felajánljuk a lehetőségeket, a hölgy pedig elmondja, hogyan szeretne, milyen irányba szeretne elmenni. Mi ennek megfelelően kezeljük, és elmondjuk az előnyeit, hátrányait mindegyik útnak.

A PCOS jelenléte mellett szénhidrát-anyagcsere zavarok és hormonális problémák is fennállhatnak. Melyek ezek, és milyen kiegészítő tünetekkel járhatnak?

Vannak az alap tünetek, amik a PCOS-nél előfordulhatnak, de ezen kívül még megjelenhet a hízás, a hajhullás, a fáradtság, a gyakori fejfájás, az alvásgondok, a hangulatingadozás, a memóriaproblémák. Ezek nagyon gyakran előfordulnak, nem is mindig érzi a páciens, csak amikor rákérdezünk, hogy nincs-e ilyen panasza, akkor derül ki, hogy igen, csak eddig hajlamos volt másra fogni a jelenlétüket. A vizsgálatok során tehát meg szoktuk nézni a szénhidrát-anyagcserét, hogy van-e bármilyen eltérés, inzulinrezisztencia vagy egyéb más.

Persze nem kötelező, hogy szénhidrát-anyagcsere probléma is legyen, de a PCOS-es esetek 60%-ánál a bizony előfordul. Nem kötelező az sem, hogy valakinek szénhidrát-anyagcsere probléma esetén PCOS-e is legyen. Csak átfedések vannak. Ezek mellett pedig sajnos a pajzsmirigy problémákat is nagyon gyakran látunk, tehát nagyon sokszor kivizsgálásoknál derül ki, hogy azt is kezelnünk kell.

Tehát több mindent nézünk, megvizsgáljuk a pácienst a feje búbjától a bokájáig, és ennek megfelelően kell megtalálnunk azt a kezelési módot vagy terápiát, ami a hölgynek szükséges.

Milyen társterületekkel dolgozik együtt a diagnózis után?

Itt mindenképp nagyon fontos a közös munka. A nőgyógyásznak és az endokrinológusnak itt közösen kell dolgozni, mellettük a belgyógyász kollégákkal is fontos az együttműködés. Ha tinédzser lány az érintett, akkor a gyermekgyógyász is bevonásra kerül. A dietetikusok rendkívül fontosak, a személyi edző, nagyon sokszor pedig a pszichológus segítsége is. Tehát ennek egy nagyon szoros csapatmunkának kell lennie.

A PCOS tehát egy tartós szemlélet- és életmódváltást igényel. Általában mennyi időbe telik, míg az érintetteknek sikerül megszokni az átmenetet?

Mindig azt mondom, hogy ez első 3-6 hónap nehéz. Ha azon túl vagyunk, akkor már sokkal könnyebben megy, rutinosabbá válik a páciens. Persze mindig kell módosítani és változtatni akár az étkezésen, akár a mozgáson.

Ebben az esetben sem mindegy, hogy valaki diák, 8-10-12 órát ül egy irodában, kismama, vagy több gyermekkel van otthon, plusz a munka és minden más. Az élet ritmusához igazítjuk a kezelést.

Létezik olyan, hogy valaki gyógyult PCOS-es, vagy inkább tünetmentességről beszélhetünk?

Azt mondhatjuk, hogy a páciens tünetmentes és egyensúlyban vannak a dolgai. Élethossziglan PCOS-nek kell tekintenünk, mivel ha nincs karbantartva a szindróma, a páciens a későbbiekben hajlamosabb lesz a kortársaival szemben cukorbetegségre, vérnyomás problémákra, csontritkulásra, szív- és érrendszeri panaszokra. Ezért szoktam mondani, hogy amíg levegőt vesz, addig ezzel foglalkoznia kell. Még 80-90 évesen is fontos lesz, hogy aktív életet, egészséges életmódot folytasson, ha nem is gyógyszeres kezelést.

Ezért is fontos, hogy ezt ne diétának, vagy ne kezelésnek fogják fel, hanem életmódváltásnak. Nagyon sokszor már egy 3-6 hónap után mondják az érintettek, hogy igen, javult a közérzetük, jobban érzik magukat a folyamat részeként, és akkor már lelkesebben csinálják tovább. Persze mindig vannak buktatók és mindig vannak olyan élethelyzetek, amikor nem foglalkozik úgy magával egy hölgy, saját magát a háttérbe szorítja. Ennek oka lehet a család, a gyerekek, a rohanó hétköznapok, egy új munkahely.

De ilyenkor mindig meg kell találjuk azt az utat, amin újra tudja kezdeni vagy folytatni a dolgokat a páciens. Megtaláljuk az új élethelyzethez a megfelelő étkezést, mozgást, mindent, és fontos rávezetnünk az érintett hölgyet arra, hogy folytatnunk kell ezeket a dolgokat.

Ezt persze ő is tudja a legmélyén, csak mindig, minden más fontosabb, mint a saját személyünk. Pedig ahhoz, hogy a családját, esetleg a gyerekeit, a munkáját, mindent el tudjon látni, ahhoz fontos, hogy saját magával is foglalkozzon.

Ha jól értem, a PCOS kezelése során abszolút lebomlik a sokak által tapasztalt hierarchikus orvos-beteg kapcsolat, és sokkal inkább egy partnerség, valódi csapatmunka alakul ki.

Én úgy gondolom, hogy ma már nem lehet, és nem is szabad ezt hierarchikusan folytatni a XXI. században. Itt partnerség van, partnerként kell kezelnünk egymást oda-vissza, minden téren. Ami régebben volt, hogy felülről megmondjuk a tutit, és ez biztos így lesz, ilyen itt nincs. Ha együtt megbeszéljük, akkor fogunk jó eredményeket elérni, nem akkor, ha én megmondom, hogy tessék, ezt kell csinálni vagy azt szedni, és biztos jó lesz.

Meg kell beszélni minden részletet, valamint azt is, hogy ha bármilyen kétely felmerül, akkor hogyan tudjuk eloszlatni ezeket, és ha ellenérzései vannak a páciensnek az adott kezeléssel kapcsolatban, akkor ne folytassuk.

Milyen utat jár be egy babára vágyó, PCO szindrómával diagnosztizált nő addig, amíg megérkezik a vágyott gyermek?

Itt is nagyon sok út van és egyénenként változó. Régebben sokszor mondták azt kollégák, mikor megállapították valakinél PCOS-t, hogy hát magának soha nem lesz gyereke vagy csak lombikkal lehet várandós. Ez szerencsére nem így van: nagyon sokszor látjuk, hogy a szervezet, a természet fantasztikus, tehát mindig olyasmit produkál, amit éppen nem is gondolnák.

Mindig a hormonális állapottól, a szénhidrát anyagcseréjétől függ, hogyan állunk és milyen típusú kezelésre van esetleg szükség. Ugyanakkor mindig elmondom, hogy nem csak a hölgytől függ egy gyermekáldás. Sokszor hallom, hogy „biztos én vagyok a hibás, mert PCOS-em van, és ezért nem jön össze a gyerek, biztos ez a gond.” Ez nem biztos: egyrészt nem szabad hibáról beszélni, másrészt a partner eredményeitől is sok minden függ. A kezelés is egyéni és mindig együtt kell néznünk a párt.

Az Ön szemléletmódjában nagyon hangsúlyos a holisztikus megközelítés – mennyire tartja ezt fontosnak a kezelés teljes folyamata során?

Mindenképp az. Én mindig elmondom azt is, hogy bármilyen kezelést adunk, foglalkozni kell a lelki és egyéb más problémákkal. Ez lehet akár a gyerekkorból bármilyen lelki gond, párkapcsolati vagy munkahelyi problémák, de nem fogunk tudni úgy haladni az utunkon, ha a hölgy nem halad azon a lelki úton is, amin megtalálja a problémát, és azok az akadályok feloldásra kerülnek.

Ez mindenképp egy csapatmunka, amiben mindenki benne van: a hölgy, a párja, a pszichológus, a személyi edző, a dietetikus, a szülész-nőgyász, az endokrinológus. És ez végig tart.