A kiszemelt szállást már régen lefoglaltuk, hiszen nagy eseményre készülünk: kapcsolatunk tizennyolcadik évfordulóját ünnepeljük. A választott apartmanban minden van, ami kell: tisztaság, kényelem, nagy TV, fürdőkád, légkondi, társasjáték.
Csak indulás előtti este hasít belém a tudat: az internetre feltöltött képeken az egyik szobában kiságyat is láttam. Ajaj, az nekünk nem jó, el kell tűntetni onnan! De már túl késő. A szállásadó visszaír, hogy sajnálja, de másnap reggelig már nem tudja eltávolítani a gyermekágyat.
Biztosak vagyunk benne, hogy erősek vagyunk lelkileg, így nem is fog zavarni ez a kis bökkenő. El fog férni az ágyikó a sarokban, észre se vesszük majd! Nem lesz baj, hiszen edzettek vagyunk már! És valóban. Nagyon könnyen bírjuk az édes ágyikó látványát. Egészen 18 percig.
Épp a konyhában pakolok kifelé, amikor bejön a férjem. Nyugodt, kedves és szomorkás hangon ennyit mond:
-"Hannám, mégis tűntessük el. Belenéztem és túl cuki játékok vannak benne."
Együttérző tekintettel nézek rá és adok egy puha simogatást az arcára. Őszinte szavaitól megkönnyebbülök. Annyira jól esik, hogy kimondta! Habár én még nem néztem bele az ágyikóba, sőt, szinte rá se pillantottam, mert nem mertem, de már bennem is ott motoszkált ugyanez.
-"Rendben"- mondom lelkesen, miközben követem, hogy eltegyük láb alól az ágyikót. Szerencsére van még egy szoba, ami parlagon hever, ott lesz a helye. Miközben visszük ki a "lomi szobába", látom, mely játékok verték ki a biztosítékot: egy édes plüss majom, egy zöld béka figura és egy soha fel nem boruló elefánt.
-"Ugye, hogy milyen édesek? Jó lehet ilyenekkel közösen játszani, a babával!"- mondja. Nagy levegőt veszek. Egymásra nézünk úgy, ahogy csak mi tudunk, ilyenkor. Tekintetünkben benne van mindaz, amit nem tudunk, nem akarunk, nem merünk kimondani. "Olyan jó apa lenne"- hasít belém a gondolat. De nem hagyom tovább bontakozni. Elnyomom. Így könnyebb.
...Kipakolás közben felfedezzük az apartman minden zegét-zugát. Előkerül még néhány „veszélyes tárgy”. Szépen lassan megtelik a „lomi szoba” mindazzal, ami gyermekhez kötődik: bekerül egy kicsiny babafürdető, egy etetőszék és egy állatkás wc szűkítő is. A látványuk nem fáj kifejezetten, de az a sok gondolat, amit beindítanak, az mardos. Jobb nem látni. Jobb nem magunkkal vinni a várva várt nyaralásra. Jobb a tudat, hogy a szoba ajtaja, ahova betettük őket, zárva van. Mi meg kint vagyunk és oda nem megyünk be.
A lomiszobán kívüli élet összességébe véve egészen elviselhető, sőt, mi több, élvezetes! Jó nekünk így ketten, együtt. A hiányt kizártuk. Még ha csak egy nyaralásnyi időre is, de kizártuk.
Comments